Batsányi János Gimnázium és Kollégium

Partium központját elhagyva buszunkkal „Erdély nyugati kapuja’, a Királyhágó felé vettük az irányt. A kiépített kilátónál elénk tárult az Erdélyi-szigethegység. Bánffyhunyadon átkelve láttuk a „cifrapalotákat” és Kalotaszeg legnagyobb református templomát. Kalotaszentkirályon volt az első szállásunk, ahol este kürtős kaláccsal láttak vendégül bennünket a helyiek.

Második napunkat a körösfői református erődtemplomban kezdtük, ahol rácsodálkozhattunk a kalotaszegi írott varrottasokra. Utunkat a Kis-Szamos melletti Kolozsváron folytattuk. A Szent Mihály-templom megtekintése után Mátyás szülőházánál jártunk, majd a szobránál felidéztünk a „kincses Kolozsvár” történetét, közös fotót készítettünk vitézeivel.

Ezt követően a Farkas utcai református templomhoz zarándokoltunk el, megemlékezve a város híres embereiről (pl. Apáczai Csere János, Bolyai Farkas és János). Innen a Szabók bástyájához mentünk, ahol felidéztük a középkori városokról és céhekről ismereteinket. Kolozsvári sétánkat a Házsongárdi temetőben fejeztük be, Dsida Jenő, Kós Károly sírjánál.

Utunkat az Aranyos folyó mentén folytattuk egy különleges természeti jelenséghez, a tordai sóbányához, ami évfolyamunk számára a legmeghatározóbb élményt nyújtotta utunk során. A sóbánya lenyűgözte társaságunkat méreteivel, élménygazdagságával. Megismerkedhettünk a bányaművelés ősi módszereivel, de a kikapcsolódás számos formájával is élhettünk. A bátrabbak a lépcsőzést nemcsak lefelé vállalták, de a visszautat, a 13 emeletnyi magasságot is. A késő délutánt a Tordai-hasadékban zártuk, a Hesdát-patak völgyében sétáltunk Szent László csodájára emlékezve. A település vallástörténeti jelentőségéről sem feledkeztünk el, hiszen itt született meg Európa első vallási toleranciáról árulkodó törvénye 1568-ban. Estére érkeztünk Torockóra, újabb szálláshelyünkre, ahol a laktató vacsora után jó hangulatú beszélgetésekkel, közös énekléssel zártuk a tartalmas napot.

A harmadik napot a szállásunk előtti „vajor”-nál, a többfunkciós vízmedencéknél kezdtük, ahol a legfelső szinten forrásvizet kóstolhattunk, majd később a legalsónál a helyi asszonyok mosták rongyszőnyegeiket. Ellátogattunk a helyi – Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett – nevelőotthonba, ahol a gyerekek távollétében nevelőik meséltek életükről, feladataikról, lehetőségeikről. Az érzelmekre ható beszélgetés végén szerény ajándékunkat adtuk át a nevelőknek. Az unitárius templom megtekintése után, a tűzoltó-raktárt és a vízimalomban működtetett népművészeti és ipartörténeti kiállítást néztük meg. Napjainkban a település a falusi turizmus központja, népszerű célpont az utazók számára, hiszen az 1870-es tűzvész után egységes utcaképet állítottak helyre az itt lakók elődei, ami mára a világörökség része.

Napunk folytatásaként a közeli Torockószentgyörgy várromait vettük be. Az eredetileg a tatárjárás után épített várat a kuruc időkben a Habsburgok lerombolták, így a megmaradt falakról tekintettünk vissza Székelykőre, melynek lábainál fekszik Torockó települése.

Ez után hosszabb buszozással jutottunk el Nagyenyedre, ahol az erődtemplom oldalában megkoszorúztuk az 1849-es mártírok síremlékét. Ezt követően bementünk az 1662-től Gyulafehérvárról idehelyezett Bethlen Gábor által alapított kollégiumba. A tanév az előző napon kezdődött, az érkezésünkkor még zajlott a tanítás, amiről egy haranggal „csengettek” ki. Megidéztük a híres tanárok (Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc) és tanítványok (Bolyai Farkas polihisztor, Barabás Miklós festő, Áprily Lajos költő, Sütő András író és Kőrösi Csoma Sándor Kelet-kutató) szellemét. Bementünk a Természettudományi Múzeumba, melynek anyagát a tanárok és diákok gyűjtötték össze, adományozták az évszázadok során. Biológiai rendszertani ismereteinket bővíthettük a kiállítás megtekintésével. A helyi diákokkal a kollégium udvarán közös fotót készítettünk. Együttműködésünk emlékére közös blogot írunk.

A napi programot Gyulafehérváron, Erdély egykori fővárosában folytattuk. A vár bejáratánál a település történetéről hallhattunk érdekességeket, majd a római katolikus székesegyházban megemlékeztünk I. Szent Istvánról, aki a templom és az egyházmegye alapítója volt. Megnéztük a templomban látható síremlékeket, így a nándorfehérvári hős, Hunyadi János és fia, László szarkofágját. Láttuk az első erdélyi fejedelemnek: János Zsigmondnak, édesanyjának: Jagelló Izabellának és tanácsadójuknak, Fráter Györgynek síremlékét is. Közelükben helyezték örök nyugalomra Bocskai Istvánt, aki fejedelemként küzdött a Habsburgokkal Erdély és Magyarország szabadságáért, szülőházát Kolozsváron láttuk. A székesegyházban található Márton Áron püspök síremléke is, aki az első világháborúban közkatonaként vett részt, majd a két világháború között papi szolgálatot teljesített Erdélyben, melynek eredményeként a pápa püspökké nevezte ki. A második világháború idején felszólalt a zsidók deportálása ellen, ezért a Világ Igaza címet nyerte el. A világégés után a kisebbségi jogok és vallási-, lelkiismereti szabadság szószólója lett, ami miatt az ötvenes, majd a hatvanas években a román állam kétszer is bebörtönözte. Jelenleg a boldoggá avatása folyamatban van.

Az óriási alapterületű várban sétáltunk, Mária Terézia apja, III. Károly nyomában. Megtekintettük a Bethlen-kollégium épületét, amelyet a XVII. században áthelyeztek Nagyenyedre. Láttuk az Egyesülés termét, ahol az első világháború végén kikiáltották az erdélyi románok csatlakozásukat anyaországukhoz; valamint az ortodox katedrálist, ahol első királyukat megkoronázták.

Az óriási alapterületű várban sétáltunk, Mária Terézia apja, III. Károly nyomában. Megtekintettük a Bethlen-kollégium épületét, amelyet a XVII. században áthelyeztek Nagyenyedre. Láttuk az Egyesülés termét, ahol az első világháború végén kikiáltották az erdélyi románok csatlakozásukat anyaországukhoz; valamint az ortodox katedrálist, ahol első királyukat megkoronázták.

Kora este érkeztünk Dévára, ahol a Szent Ferenc Alapítvány munkatársai és diákjai nagy szeretettel fogadtak minket.

Negyedik napunk a dévai vár megtekintésével kezdődött. A Dél-Erdély védelmét biztosító erődítmény bevételét segítette a vársikló, amelyről kitűnő kilátás nyílt a városra. A vár bejárása után ismét buszra szálltunk, hogy meglátogassuk Vajdahunyad várát. Az impozáns középkori várat körbeépítették vas- és acélkohászati üzemekkel, melyek működtetését a rendszerváltás után leállították. A vár, a Hunyadi család ősi, névadó birtoka, melyet Luxemburg Zsigmond 1409-ben adományozott Hunyadi János apja számára. A „törökök veszedelmének” nevezett vitéz kaputornyokkal, védőbástyákkal erősítette meg a tatárjárás után épült várat. A nándorfehérvári hős életében épült a gótikus várkápolna, a kéthajós gótikus lovagterem is, majd fia Hunyadi Mátyás loggia építésével díszítette a belső udvart. Bethlen Gábor emelet-ráépítésekkel bővítette a várat. Mivel a dualizmus idején Steindl Imre és Schulek Frigyes tervei alapján restaurálták az épületet, így napjainkban is megcsodálhattuk a vár középkori pompáját.

A kora délutánt a dédácsi botanikus kertben töltöttük, melyet a Gyulay család a 18. században alapított. Jelenleg erdészeti kutatóintézetként működik. Az árnyas fák alatt mesterséges tavak felszínén tündérrózsa virágzott szeptember elején. A település határában zajlott a piski ütközet, melynek során 1849. február 9-én Bem József vezette csapatok legyőzték az osztrák császári seregeket Erdélyben.

Visszatértünk Dévára, ahol bemutatkozó műsorunkat adtuk elő a dévai gyermekeknek. Magi Bernadett énekelt, majd táncosaink irányításával közös táncházat szerveztünk. A jó hangulatú estén kölcsönös tánctanulásra is sor került. A műsor folyamán átadtuk ajándékainkat a nevelőtanároknak és a diákoknak. Emlékezetes este volt mindnyájunk számára.

A zárónapon búcsút vettünk dévai vendéglátóinktól, majd Marosillyére utaztunk, ahol megtekintettük Bethlen Gábor szülőhelyét. Tartalmas idegenvezetést kaptunk a kastély megmaradt, helyreállított tornyában.

Buszunk következő állomása a Solymosra vezetett, ahol a megmásztuk a várromokat. Pompás kilátás nyílt a Maros kanyarulatára, völgyére. Ebbe a várba menekült Jagelló Izabella és János Zsigmond Szapolyai János halála után a Szent Koronával együtt. A vár romos állapotában is izgalmas. Az alatta levő egykori vizesárok is jól kivehető. A vároldalból már látható volt következő célpontunk Máriaradna kegytemploma. A kéttornyú barokk templom őrzi azt a papírképet, ami Szűz Máriát ábrázolja a kisded Jézussal. 1695-ben a törökök felgyújtották a templomot, de a papírkép csodás módon megmaradt, sőt jelenlétében később is különleges gyógyulások történtek, így a katolikus hívek számára zarándokhellyé vált a település temploma.

Utunkat Aradon zártuk, ahol megemlékeztünk a vértanú tábornokok áldozatvállalásáról. A kivégzés helyszínén felállított obeliszknél koszorút helyeztünk el.

Itt búcsúztunk el helyismereti vezetőnktől, Trifoi Fazekas Izoldától, aki segédkezett csapatunk programjának gördülékeny megvalósításában. Déván átadtuk a szülői közösség előzetesen összegyűjtött felajánlását és a diákok saját kezűleg készített mézeskalácsait, melyet az otthon lakói jó szívvel fogadtak. Szeretnénk megköszönni az évfolyam nevében a kísérőtanárok, Vargáné Horváth Gabriella és Varga László aktív közreműködését. Köszönjük a pályázati lehetőséget a Bethlen Gábor Alapkezelőnek, a Balatonfüredi Tankerületi Központnak a munkánkhoz nyújtott támogatást, Csillagösvény Utazási Irodának és Petőfi László buszsofőrnek a segítséget, melynek révén biztonságosan, élményekben gazdagon térhettünk haza több száz kilométeres utazásunkról.